Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Keller Imre: II. Rákóczi Ferenc tragikuma

lem igazságos és gyűlöletmentes, vallásos meggyőződéséről. Dédanyja, Lorántffy Zsuzsanna a sárospataki református egyháznak és kollégiumnak gazdag alapítványt tett s ez mindenkor szálka volt a katolikus klérus szeméiben. Most katolikus fejedelem alatt elérkezettnek látták az időt arra, hogy II. Rákóczi Ferencet rábeszéljék, hogy ezt az alapítványt vegye el a reformátusoktól és a katolikusoknak adja. A fejedelem ezt a kívánságot a leghatározottabban visszautasította. A protestáns urak ennek ellenére attól féltek, hogy a fejedelmet egyszer csak mégis leveszik a lábáról és a Lorántffy-alapítvány katolikus kézbe kerül. Amikor ezt a fejedelem előtt szóba hozták, ingerülten kiáltott fel:

— Édes uraim, miért kínoztok és miért vertek keresztre? Hányszor fogadtam esküvel, hogy adott szavamat beváltom és ti mégsem hisztek, mégis háborogtok?!

Ezzel a tapintatosságával II. Rákóczi Ferenc elérte, hogy a kor szellemétől eltérően Magyarországon az ő fejedelemsége alatt igazi vallás-szabadság, lelkiismereti szabadság uralkodott. Az egyes felekezetek nem törtek egymásra halálos gyűlölettel és nem abban a törekvésben csúcsosodott ki minden becsvágyuk, hogy egymást tönkre tegyék, romlásba döntsék. Sőt II. Rákóczi Ferenc bíztatására a szécsényi országgyűlésen heves felekezeti vita után a katolikus és protestáns rendek egymásnak békejobbot nyújtottak. Kivitte ugyanis a jószándékú fejedelem, hogy a megyékbe háromtagú (katolikus, református és evangélikus) bizottságot küldött ki az országgyűlés. Ez a bizottság komolyan és becsületesen megvizsgálta a felekezeti sérelmeket és a megismert igazság szellemében döntött. Irányító elvként állították fel azt a tételt, ahol a lakosság többsége valamely felekezetnek tagja, az az egyház kapja a templomot, parókiát, iskolát és a harangokat. De a más valláshoz tartozó kisebb