Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-10-01 / 7-8. szám - Keller Imre: II. Rákóczi Ferenc tragikuma
ségnek azonnal telket kell kijelölni, hogy ott új templomot, paplakot, iskolát építhessen. A bizottságok jelentései arról tanúskodnak, hogy sikerült nekik majdnem mindenütt a kényes kérdéseket a törvény békét kereső szellemében elintézniök. A protestánsok még ott is a katolikusoknak engedték át a templomot, ahol a két protestáns vallás egyenként minoritás volt ugyan, de reformátusok és evangélikusok együtt a majoritást alkották. Természetesen, voltak fellebbezések is. A döntéssel elégedetlen panaszok mind Rákóczi elé kerültek, akinek minden egyes esetben sikerült a kérdés méregfogát kihúznia. Ilyen liberalizmusra az akkori világ gondolni sem mert! Még egy példa Rákóczi erős meggyőződésére: II. Rákóczi Ferenc a kegyúri jogok kérdésében XI. Kelemen pápával erős vitába keveredett. A vita anynyira elmérgesedett, hogy Manchester lord azt az értesítést küldte haza Londonba, hogy a pápa II. Rákóczi Ferencet és a felkelést egyházi átokal akarja sújtani. A fejedelem erre felvilágosította a pápát, hogy a kegyúri jogok gyakorlása nem a császárt, hanem őt illeti meg. A kinevezést pedig nem vonta vissza. Erre a felvilágosításra a pápa elállt attól a szándékától, hogy II. Rákóczi Ferenc ellen a legsúlyosabb egyházi büntetést mérje ki és megelégedett azzal, hogy brévében megparancsolta a papoknak és szerzeteseknek, hogy azonnal szakadjanak el a lázadóktól és térjenek viszsza a császár hűségébe, mert a lázadásban maga a katolikus hit is csorbát szenved, sőt veszedelemben forog. II. Rákóczi Ferencet a pápa állásfoglalása nem ingatta meg politikai meggyőződésében. Továbbra is a vallásszabadság harcosa maradt, mint ezt „Recrudescunt" röpirata tizenhatodik pontjában megígérte. Ez a tény mindenesetre igen fényesen rávilágít II. Rákóczi Ferenc kiváló jellemére. Ö, mint katolikus egyházé