Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Képzőművészet - Ártinger Imre: Derkovits Gyula

Feszty Masa távolba lát s a múltból festi Komáromot, pedig a jelen erősebb és megrázóbb.

Képei művészeti szempontból, de a saját lelki beállítottságából is Ítélve nagyszerű megnyilvánulásai egy magasabbrendű emberi léleknek. Sok bennük a misztikum, a homály. A jövőben a homály helyén világosságot várunk. Ha így lesz, ha benne Isten, Ember és Természet találkozni fognak, művészi ereje erős magyar lesz.

Beszélgetésünk során megtudtunk egvet-mást élete folyásáról is. Fiatal gyermekkorában sokat rajzolt, de az iskolai tanulmányai alatt abbahagyta. Édesapja halála után hosszabb ideig Münchenben tartózkodtak, ahol megismerkedett az új művészeti irányokkal. Itt ötletszerűen, rendszertelenül látogatott is egy festőiskolát, mely csak zavaros hatással volt természetes tehetségére. Hazajövet portréfestéssel foglalkozott s ebben az időben érte el első sikereit. 1922-ben kiállít az Ernsztben, de saját kollekciója önmagát sem elégíti ki. Pikturáját a hét évi firenzei tartózkodás hatja át leginkább.

Érdeklődéssel várjuk most készülő pesti kiállítását.

NAGY BARNA (Komárom)

DERKOVITS GYULA

(1894—1934)

Derkovits zaklatott életének alig volt olyan szaka, amikor akadálytalanul művészetének szentelhette volna minden idejét Folyton váltogatnia' kellett az ecsetet a gyalúval, örömét: a festést, életének kényszerű fenntartójával: az asztalossággal. Harctéri sebesülésektől megrokkant teste nem sokáig bírta a kűzködést. Idő előtt dőlt ki, alig érte meg negyvenedik életévét. Nagy tehetség volt, korai halála folytán azonban művészete nem teljesedhetett egyértelműen lezárttá, mert csupán utolsó éveinek művei voltak tehetségével egyenértékűek. Húsz—harminc képe így is újabb festőművészetünk java terméséhez tartozik s maradandóan bizonyítja Derkovits kivételes alkotó erejét.

Az az emlék-kiállítás, amelyet a Képzőművé