Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Endreffy János: Krisztus a nemzetek életében

ga után. A civilizáció útjára térült keresztyén Európa békéjét büntetlenül háborítani már nem lehetett. A rablókalandok végére a riadei és augsburgi csaták tették a pontot. Az ősmagyar könynyü lovastaktika a várvédelem stratégiájával szemben csődöt mondott. Üj helyzet elé került a magyar nemzet, mintha maga az Isten szólt volna hozzájuk a bibliából: íme élőtökbe adtam az életet és halált, válasszatok! És a magyar az életet választotta és elfogadta az élet fejedelmét: a Krisztust. Ismételjük, a tizenkettedik órában. Géza fejedelem egész világosan látta a( helyzetet, ha a magyar bele nem hasonul a keresztyén Európa kultúrájába, akkor vége. Krisztus neve jelentette számára a lenni vagy nem lenni problémáját. Ha Krisztushoz állsz, megmaradsz, ha ellenszegülsz a Krisztusnak, elpusztulsz. Ezt a világos és kegyetlen beszédet az utókövetkezmények szorul szóra igazolták. Géza fejedelem államfői bölcsessége megértette, hogy egy pogány magyar állam az egész keresztyén nyugatnak támadását minden pillanatban várhatja. Nála a Krisztus elfogadása keserű kényszerűség volt, nem meggyőződés. Elfogadta a Krisztust, mert nem akarta népét a pusztulásnak kitenni. Amit tett, akarata ellenére tette, nála a keresztyénség magasabb politika volt. Ó volt a magyar Konstantin. Tovább áldozott a pogány istenségnek, amikor felelősségre vonták érte, azt felelte, hogy elég gazdag a magyar fejedelem arra, hogy két Istennek áldozzon. Ha ő maga nem volt is Krisztus rajongója, de beengedte országába a keleti és nyugati egyháznak térítő munkásait és mindenekfölött István fiát keresztyénnek neveltette. Géza fejedelem színből való keresztyénsége István fiában szívből való keresztyénséggé fokozódott. Krisztus pedig határ