Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-10-01 / 7-8. szám - Tersánszky J. Jenő: Mondja, melyiket?
— Azt hiszem, legokosabb volna, ha egyszerűen leltennénk egyik trénszekérre, addig, míg jen a főhadnagy úr és intézkedik! — adtam tanácsúi az őrmesternek. És csakugyan! Egy szanítéc segélyével, a kidőlt bakát fölraktároztuk egyik trénszekérre. Azzal mégegyszer küldtünk egy avízót a vadászíőhadnagy után. És mint akik jól elvégeztük a dolgunkat, tovább bandukoltunk a menet végén Cucuricsuk őrmesterrel. * — Hát hogy mondjam! — folytatta Cucuricsuk őrmester nekem a második számú menyasszony jelöltjéről. — Ha már magamfajta üzletember megházasodik, akkor inkább gondolhat egy olyan lányra, mint amilyent én már ki is szemeltem magamnak. Idehallgasson önkéntes úr, hogy micsoda egy lány ez!... Itt van véges-végre a pillanat, mikor megtudom, milyen az a teremtés, aki különb a Márták erényével Tetézett Máriánál, több, mint a házias szűzbe oltott bajadér. Ekkor azonban, a század elejéig ért avízóra, visszaérkezett a válasz: — Cucuricsuk őrmester úr, azonnal előre a főhadnagy úrhoz! Persze azt a kis magánbeszédet, amit színdarabokban félre jelzéssel illetnek és amit Cucuricsuk tartott a főhadnagy parancsára, nem ismételhetem el. Cucuricsuknak szegénynek iszkolnia kellett hanyatthomlok a század elejére mellőlem. * Azt hiszem, éppen elszúnyokáltam ballagásközben kissé, mikor Cucuricsuk szava riasztott föl megint. Egy kilométerkövén ülve várta, míg a század végével elértük és most ugrott föl a kőről, hogy mellém szegődjék:
