Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Tersánszky J. Jenő: Mondja, melyiket?

gén. Ha valamelyik baka ki merne az útban dőlni a sorból és az őrmester nem bírja oda visszaterelni, akkor rögtön avizálja a századparancsnoknak a dolgot, aki személyesen fogja megvizsgálni a kidőlt bakát, hogy szimuláns-e, vagy se? Ha netán szökésen csípne el bakát az őrmester, akkor a századparancsnok felelősségére és a katonai rendszabályzat hadrakelt seregre vonatkozó ennyi és ennyi paragrafusa szerint, minden további nélkül lelőni a szökevényt! Mely összes utasítást be nem tartani a szolgálatvezetőnek annyi, mint a rendszabályzat efelől rendelkező paragrafusa szerint, irgalmatlan rangját veszteni!

Azzal a vadászfőhadnagy lovára ült és a század élére vágtatott. A század élén a vadászfőhadnagy szószerint kocogni kezdett lován és a század, a harci fölszerelés közel negyven kilójával a hátán utána.

De nem kell ám azt hinni, hogy a vadászfőhadnagy talán mindvégig a lova hátán maradt kényelmesen. Nem. Csak a menet tempóját adta meg egyideig a kocogással. Aztán a főhadnagy leszállóit lováról és maga is a századdal kutyagolt. Ha pedig a nehéz fölszerelés alatt nem görnyedezett a főhadnagy, viszont semmivel kisebb nem volt azért a strapája az utolsó bakájánál, mert az egész mars alatt, szüntelen előrehátra szaladgált a menetelő század hosszán, bíztatva a lankadókat és fenyegetve a nyavalyáskodókat.

Ez volt az úgynevezett erőltetett menet. És ez tartott már hajnal óta, illetve összesen már előző nap este óta.

*

Én mint rajvezető önkéntes, a negyedik szakaszban teljesítettem szolgálatot. így pont a század végén volt a hivatalos helyem.

Ugyanott utánam már csak a szolgálatvezető őrmester következett, kezében meztelen kardját villogtatva,