Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Tersánszky J. Jenő: Mondja, melyiket?

Ennek a szolgálatvezető őrmesternek ilyen furcsa neve volt: Cucuricsuk Lajos.

Civilben vegyeskereskedő volt Cucuricsuk Lajos és nagyon rátarti volt egyéniségére. Még pedig olyan értelemben, hogy ő nem holmi falusi pugris, hanem intelligens, újságolvasó városi polgár, dalárdatag, önkéntes tűzoltó-parancsnok, Polgári Kör ügyvezető gondnoka, műkedvelő gárda első csillaga, sőt a farsangi mulatságon a francia négyest is ő rendezi otthon, a városában.

Hát persze, hogy én mindezt magától Cucuricsuktól tudtam meg. Nagyrészét úgy, ahogy a menet szörnyűséges malmában őt a véletlen mellém kergette, a század végén.

Nem mondom, hogy a reglama szigorú rendelkezése miatt, amely megtiltotta egyéves önkéntesnek a legénységi állománybeli őrmesterrel a bizalmas barátkozást, azt sem mondom, hogy egyéni gőgből kifolyólag, dehát valóban nem volt Cucuricsuk őrmester kitüntető barátkozása kedvemre való, akkora mértékben, ahogy ő rámerőltette ez alatt a mars alatt.

Először is álmos voltam. És ha a táj, vagy egyébb jelenségek nem érdekeltek a mars egyhangúsága közben, akkor, mint az igavonó állatok, úgy tudtam szundikálni menet közben. Másodszor nekem az a speciális költözőmadár tulajdonságom van, hogy mindig teljesen az adott helyzet közvetlen vonatkozásaiban élek. A harctéren semmi sem izgatott, csak a harctéri dolgok. Hogy van civil élet is és lesz civil élet is, az olyan valószerűtlen volt előttem egy galíciai előnyomulás alatt, egy ütközet előtt, mint mondjuk egy kínai tartomány élete. Még az emlékeimmel sem igen foglalkoztam. A figyelmem, minden érzékem odakoncentrálódott a pillanatok benyomásaira.

Mármost elképzelhetni, hogy mekkora mérvű udvarias közönyt döngetett bennem a Cucuricsuk őrmester civiléletének pertraktálása.