Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Endreffy János: Krisztus a nemzetek életében

gíteni a lelki sötétségben. A kétszeresen doktor Zerweck azt követeli, hogy jöjjön először a biblia, jöjjön a Krisztus, jöjjön a fény, mert a sötétségben nem tud bírókra kelni a halállal.

Mit jelent Krisztus Dél-Mahrattában? Babonák alkonyát, felvilágosodást, szabadulást a halálos járványok csontos öleléséből, életet, gyógyulást, több örömöt és kevesebb gyászt. De mindenekfölött lelki világosságot, üdvösséget.

Az afrikai Aranypartok egyik utazójának naplójában olvasom, hogy miként tanította meg Krisztus a tunya néger népet — a munkára. A haláluk volt a fadöntés, deszkavágás, ácsoiás, házépítés. A Krisztus hirdetője tanította meg őket a narancs., mangó és kávéültetvényekre. A Krisztus iparosai tanították meg őket a kovács, bognár, asztalos, kőműves és mindenekfölött a kertészeti és földműves munkákra. Amikor sikerült leküzdeni a néger nép munkaiszonyát, lelkében csodálatos ébredések történtek, alvó erők támadtak fel és a lelki fejlődésnek arra az útjára léptek, amely kiemelte őket az állati sorból és az emberi nagy közösség tagjaivá avatta őket. A Krisztus előtti állapotukban a munkát férfi méltóságon alulinak tartották. A Krisztus érkezése jelentette számukra a testet-lelket ölő tunyaság végét, az állati sors megszűnését és az emberré levést európai értelemben. Krisztustól tanultak meg két nagy igazságot: imádkozzál és dolgozzál.

A magyar nemzet is találokzott Krisztussal történelmének emmauszi országútján. Éppen jókor, a tizenkettedik órában. Az Európát rettegtető, könnyű lovaskalandokba ittasult magyarság kezdte elveszteni a civilizált népek rokonszenvét és egy összefogó, nagy halálos támadásnak tette ki sorsát, ami a magyarság vesztét vonta volna ma