Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Endreffy János: Krisztus a nemzetek életében

gadták , ő a nagy bőröndje fenekéről elővett egy almát és ezzel az egyetlen almával békés visel­kedésre hangolta őket. Az almát később elültet­ték, nemesítették, szaporították és az a hajdan nyomorult vidék ma keresztyén és gazdag, mert évi 5 millió jent (kb. 75 millió Ke) árul almából. Mindez egy keresztyén misszionárius egyetlen al­májából eredt. Ki tette ezt? — kérdi a modern Japán apostola. Jézus, a nyomorultak barátja, aki egyetlen almával is csodát tud tenni, aki ötezre­ket elégít meg ma is. Mit jelentett Jézus ennek a nyomorral és halál­lal vívódó népnek a sorsában? A testi és a vele­járó lelki nyomorúság végét, az anyagi és szel­lem-erkölcsi életnek hajnalát. Határkövet, fordu­lópontot, újulást. Egy Indiában élő keresztyén orvosnak, Dr. phil. et med. Zerweck följegyzései között találom azt a szomorú leírást, hogy mily sokat szenved Dél- Mahratta az esőhiány miatt és mennyire hajlamos­sá teszi az emberi szervezetet a víznélküliség a tífuszra, kolerára, maláriára, pestisre és másfaj­ta betegségekre. Széles rendeket vág az ottani népből a csontkezű kaszás. Az elmaradott nép varázsformulákkal, amulettekkel, varázsporokkal és italokkal védekezik a szörnyű betegségekkel szemben és elutasít minden orvost és minden ol­tást magától. Bombay városának egészségügyi főnöke hivatalos jelentésében állapítja meg, hogy csak a keresztyén bennszülötteknek van bátorsá­guk arra, hogy betegeiket a nyilvános kórházak ba fölvétessék, ellenkezés nélkül beoltassák és pestis szérummal kezeltessék. Az orvosok tehe­tetlenül állanak a bennszülöttek babonájával és makacsságával szemben és hittérítőket sürget­nek a halál birodalmába. Csak a Krisztus tud se­

Next

/
Oldalképek
Tartalom