Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-10-01 / 7-8. szám - Demjén Ferenc: Zsuzsi néni
tudott megállni a lábán, de azért ivott. Nem törődött a holnappal. Erről az oldaláról nagyon könnyen vette az életet és ha berúgott, énekelt a kocsma sarkában, míg el nem nyomta az álom. Egy nap azonban, még senki előtt nem tudott dolog került napvilágra a Zsuzsi néni életéből. Kiss Tamás bíróéknál mosott, mikor egy szép szál paraszt fiú nyitott be a mosókonyha kicsiny ajtaján és levéve a kalapját, illedelmesen köszöntötte. Édesanyámnak szólította Zsuzsi nénit és arra kérte, hogy beszélhessen vele valami fontos ügyben. — Velem? — kérdezte Zsuzsi néni és riadt arccal elmosolyodott. — Mi beszéded lehetne velem öcsém? Mikor én nem vagyok az anyád ... — De édesanyám, hát ne mondjon ilyet, hát vegye elő az eszét, — kérlelte Csók Bálint, — nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy asszonyt viszek a házhoz. Rendeset, kedveset és szeretném, ha édesanyám is felhagyna ezzel a „szóga" élettel és eljönne hozzám lakni. E szavakra megjelent az ajtóban a biróné és kedvesen kérdezte: — Kész leszünk estére Zsuzsi néni? Szeretném a padláson látni a ruhát estére. Csak e szavak után vette észre a fiút. Még is szólította: — És maga kit keres itt fiatalember? — Édesanyámhoz jöttem. — Hát hol van itt az anyja? — kérdezte Kiss Tamásné és elmosolyodott, de úgy nézett Zsuzsi nénire, mint aki magyarázatot kér. Huszonöt éve ismerte Zsuzsi nénit, tudta jóformán minden baját, minden titkát, de, hogy fia van, hogy fia legyen, erről sohasem hallott. — Hát tetszett már ilyet látni nagyságos asszony? Belép ide, édesanyjának szólít és hív, hogy menjek vele, mikor én soha nem láttam. — Nem mond igazat nagysága! — hajolt meg Csók
