Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-10-01 / 7-8. szám - Demjén Ferenc: Zsuzsi néni
Bálint kezében a kalapjával és könnybeborultak a szemei. — Nem mond igazat, mert... ő... ő, az én anyám! Csak nem akar hazajönni, mert nem engedjük a kocsmába. Tetszik tudni, vigyázunk rá, és ... — Pedig csak az italos emberek a jó munkások — szólt közbe Zsuzsi néni, — én is azért iszom, ha iszom, hogy jó munkás legyek, hogy fehér legyen a ruha, amit mosnom kell. Mindennek meg van az oka-foka. Ez az igazság! ... — Csak hagyja az ilyen beszédeket Zsuzsi néni, — szólt közbe a biróné, majd a fiúhoz fordult. — Nézze fiam. Én elhiszem magának minden szavát, de mostan hagyja őt dolgozni és beszéljen vele majd este, ha készen lesz a mosás. Várja meg és azután hívja el. — Kérem szépen, — mondta Csók Bálint illedelmesen s köszönt. Aztán feltette fejére kalapját és elment. Zsuzsi néni utána nézett hirtelen, majd a teknőbe nyúlt újabb ruha után és mosott. Kiss Tamásné mosolyogva nézte pillanatokig a munkáját, majd, mint aki tudni akarja az igazat, feltette a hűvös, egyenes kérdést: — Igaz ez, vagy nem Zsuzsi néni?, de az igazat mondja, mert nem mos nálam többet, ha... — Hát hogyne lenne igaz nagyságos asszony, hát hogyne... — Nem a maga fia? — Nem. — Csak ezt akartam tudni, mert... az uram úgyis megtudja holnap. — De nagyságos asszony! Mért akarnak engem elrabolni? Kinek ártok én avval, ha iszom? Senkinek úgy-e? ... Ha ittam, tudok szépen mosni, ha nem, hát nem. — Nekem mindegy Zsuzsi néni. Az uram holnap megtudja a jegyzőségen és akkor nem lépi át a há
