Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Demjén Ferenc: Zsuzsi néni

DEMJÉN FERENC:

ZSUZSI NÉNI

Zsuzsi nénit mindenki ismerte az uccában. Mosónő volt. A ruha, melyre ő tette rá reszkető öreg kezét, hófehérré változott nyomban, pedig nem is dörzsölte, nem is súrolta kefével mint más mosónők; csak értett a mosáshoz, mint senki jobban. Soha nem használt mosóport s a technika újabb mosógépcsodáiról fogalma sem volt. Hallott ugyan fél füllel egyetmást, de valótlanságnak hitte, mint a Mózsi kocsmáros állítását néha,

— ha

hitelbe kért egy-egy fél deci pálinkát, — hogy: „Kifogyott a készlet". Ezt is tudta, hogy valótlanság és mégis el kellett, hogy higyje, bele kellett, hogy nyugodjon. így volt valahogyan a mosógéppel is. Hitte és mégsem hitte, hogy létezzen egy olyan elektromos mosócsoda, mely ugyanolyan szépen mosson, mint ő.

— Én

negyven éve tanulom a mosást, az a gép csak néhány éve: amitóta elkészítették, — válaszolta rendszeresen annak, aki a mosógépet emlegette előtte és dicsérte. Sértve érezte magát rögtön, ha ezt a témát boncolgatták, mikor ő a teknő fölé hajolva teljes odaadással dolgozott. Rendszeresen letette s szappant, felegyenesedett és megtörülve a kezét, válaszolt rövid mondatokban: ... Az nem lehet, hogy jó legyen ... Az tönkre teszi a ruhát!... És egészen biztos, hogy a kézzel való mosás a legjobb. Aztán újra a teknő fölé hajolt és néma lett, mint a sír. Aznap nem lehetett rávenni mégegyszer, hogy a mosógép problémáról beszéljen.

Ezt a bogarát mindenki tudta az uccában. És tudták azt is, hogy van a mosógépen kívül még egy nagyobb bogara is: a kocsma; nem tudta megállni, ha útja arra vitte, hogy be ne térjen egy kupicára. Szenvedélyes ivó volt. A könny azonnal ömlött a szemeiből és nem