Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Kende Ferenc: Péter Rouenban

szavát figyelte, kalandozott képzeletük az érzékfölöttí végtelenbe.

Hetek, vagy csak napok múltak, nem tudták. Nem mérték az időt. Semminek se volt fontossága.

Egyik délelőtt Boriszlavát nagy gyöngeség fogta el. Ajka szederjessé vált, tekintete megtört. Verejtékező két kezével belekapaszkodott Péter alsó karjába és így szólt hozzá:

— Péter, nem gondolja-e, hogy a legnagyobb misztérium a testi szerelem?

Péter megdöbbenve nézett Boriszlavára. Ezt a kérdést nem értette. Döbbenetét ijedség váltotta fel, mert Boriszlava szemei kifordultak, álla leesett és lilára vált ajkait az utolsó hörgő sóhaj hagyta el.

Péter lefogta Boriszlava szemeit, állát felszorította és arcára lepedőt terített.

Asztalterítő széldísz

Csernafalvi Kozmutza

Theodora munkája