Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Erdőházi Hugó: Gyermek-napló (vers)

ERDÖHÁZI HUGÓ:

GYERMEK-NAPLÓ

Anyácska most mindig köhög, éjjel úgy félek a sötéttől, meg tőle, ahogyan mellette fekszem, mintha valaki fuldokolna mellében és forró a teste, mint a homok délben az udvaron, csuirom-víz a szakadt inge és karjáról lecsúszik a fejem. Anyácska már nem énekel nekem, csaik néz, olyan szomorúan néz, mint istenke, olyan szomorúan, hogy sirvai fakadok;

anyácska nem vigasztal meg, arcomat simogatja, olly tiszták az ujjjai, hogy átlátok rajtuk — és csontosaik, szárazok, én már félek anyácska ujjaitól.

Tegnap azt mondta, meghal, mikor fiatal volt, szerette az orgonát és az ibolyát, sok orgonát és iboyát vigyek a sírjára, mért mondja ezt anyácska, ő most is fiatal, huszonhat éves. Féltem anyácskát, hogyha meghal, megfázik a földben, a szobánk padlója is föld és hideg, de jó is lesz, mert apácska nem veri