Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Kende Ferenc: Péter Rouenban

Péter fejét felemelte, tekintetét a főoltárra vetette, mélyet sóhajtott: Istenem!

Péter nem tudta tovább viselni ezt a becstelen állapotot. Néhány nap múlva szabadságot kért és visszautazott Rouenba.

Az úton elhatározta, hogy jóvá teszi meggondolatlan önzését, vezekelni fog. Boriszlavát őrizni fogja, gondoskodik gyógyításáról, szeretettel veszi körül és többé nem thagyja el.

*

Péter megint Rouenba érkezett.

Boriszlavát Péter az ő szobájában találta. Kerevetre vetett ágyában feküdt. Boriszlavát Péter váratlan viszszaérkezése nem lepte meg. Olyan természetességgel nyújtotta kezét, mintha csak az imént váltak volna el. így szólt Péterhez:

— Miért jött vissza, elnyújtja szenvedéseim.

Péter nem felelt, Boriszláva ágyának szélére ült. A lány vékony kezét két tenyerébe temette és mintha misem történt volna, néhány hosszúra nyúlt pillanat után közömbös dolgokról kezdett beszélni.

Péter a másik szobába költözött. Újra kezdődött megszokott, csendes életük. De Boriszláva ágyából nem kelt már fel.

Péter Szent János könyvéből hosszú részleteket olvasott fel. A misztikus gondolat végtelensége mindkettőjüket hatalmába kerítette.

Csodálatos távlatokat futottak be.

Bűvös szellem érintette őket és világossá vált előttük a testiség jelentéktelensége, az érzékek céltalansága. Az örökkévalóság lehelletét érezték. Minden napjuknak meg volt az a csodálatos révülete, amit Keresztes Szent János szellemi követői újból átéreznék. Néha órákon át száraz tételek magyarázatát olvasták s egyszerre csak mint varázsütésre a végtelenség síkjai nyílottak meg előttük. Szentséges át;am járta át bensőjüket, arcuk átszellemült és ilyenkor* hosszan a csend