Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Kende Ferenc: Péter Rouenban

olyannyira foglalkoztatta, hogy úgy érezte, mintha most is rohanó életét élné. Gazdasszonya öreg, töpörödött, csipkefőkőtőben járó normand nő volt: Michaud anyó. Abból élt, hogy nagy lakásának ódon szobáit bérbeadta. Nem volt hivatásos lakásadó. Nem zárta el az ajtókat, nem torlaszolta el szekrényekkel, azok tárva-nyitva állottak. Bérlői vendégei voltak és az egész lakásban szabadon járhattak, kelhettek.

Michaud anyókának még egy lakója volt. Boriszláva; lengyel-lány. Boriszláva gyógyíthatatlan betegsége miatt került Rouenbe. Gerinccsorvadása volt és csak tolókocsin mozoghatott. Bejárta már a félvilág híres gyógyhelyeit, de betegsége kérlelhetetlen következetességgel haladt előre. Amikor már járni sem volt képes, egy roueni kuruzslóhoz került. Boriszláva erről nem beszélt. Szégyelte, de titokban hitt benne, -mert az orvosi tudomány már nem segített rajta.

Péter roueni tartózkodásának első napján ismerkedett meg Boriszlavával. Nappal ritkán találkoztak. Boriszlavát komornája kezelésre vitte. Péter dolgozott. Esténként Boriszláva gummikerekű székét csendes gurulással, halk jóestét kívánással nesztelenül bekormányozta Péter szobájába.

Péternek tetszett Boriszláva, sokat nézte finoman, hosszúkás sápadt arcát. Betegség vékonyította, kékeres, fehér kezeit. Kékesen csillámló, fekete haját, ami mártirkoronaként fonatban övezte fejét. Boriszláva Grecco eleven, haldokló Madonnája volt. Égő fekete szemében izzó fájdalmas lelke ült. Péter szívesen volt Boriszlavával, eltűrte rossz szagát és legyőzte azt az irtózást, amit egészségesben az oszladozó test közelsége kelt. Boriszláva valahogyan egészen odatartozott ahhoz, amit Péter csinált és amiben élt. Az együtt töltött éjszakákon, hosszúra nyúlt teázások között Péter lassanként elmondta kétségeit, kutatásait és igyekezett átplántálni Boriszláva leikébe a gótika nagy, erőtadó és átfogó eszméjét.