Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Kende Ferenc: Péter Rouenban

Péter Boriszlavának gyakran és lelkesen magyarázott. A statika törvényeiről, amelyek lehetővé teszik a konstrukciók megkönnyítését, a faltömegek csökkentését. A végtelennek látszó vertikális tendenciákról, ami ehhez a nagy gondolathoz simul, amelyik új, gazdag, csodálatos formanyelvet teremtett.

Boriszláva szívesen hallgatta Péter rapszódikus előadásait, bár néha nagy kínjába került. Péter nyugtalanul le- és feljárkált szobájában, pedig Boriszlavának a fejmozgatás, amivel Pétert kisérte, nagyon fájdalmas volt.

Péter méréseken alapuló számításokat izzó lelkesedéssel magyarázott. Elmondta, hogy a roueni katedrálisnál szinte már falnélküli az épület, mert a falsík megszűnik, felbomlik az arkaturában és ablakokban, gyámívekben, gyámpillérekben, a csipkés dekorációk, ablakrózsák és szobrok tömegében. De másrészt a konstruktív gondolat szigorúsága, az árhitektonikus elemeket gótikus egységgé forrasztja.

Boriszláva az építészeti meghatározásokat nem értette, de Péter lelkének vívódását átérezte.

Némelyik éjszakán Péter csüggedését magyarázta.

— Nézze, Boriszláva, minden amit eddig láttam és olvastam, amit eddig mondtam, az csak technikai magyarázat volt. Semmivel sem tudtam jobban megközelíteni a gótika lényegét, mint akarásom elején. Tudja meg, én csak kerülgetek valamit. Valami leírhatatlan, mélységes, gazdag, idegenszerű lappang a gótikus gondolat titokzatos mélyén, amit nem tudok megérteni. Ez az út, amelyen járok, mindent elzárt előlem.

A beszélgetések nyomán, nem is tudtak erről, jó érzés ébredt bennük egymás iránt. Többször kimentek a keskeny roskatagnak látszó balkonra. A katedrálist bámulták. A hold sápadt, kísérteties fénye a rejtélyt, ami előtt állottak, még jobban fokozta. Hosszúra formált szigorú arcú kőaszkéták, még hosszabbra nyúlt árnyékaikkal, a vízcsatornák fantasztikus szörnyeikkel, az ab