Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-10-01 / 7-8. szám - Kossányi József: Nyílnak - nyílnak a rozmaringok… (vers)
Elportyázom messze földre, így őszidőben; csendes — halkan, rá ború lók minden rögre, szól-e már az örök dallam?!... Nomád vagyok és ősi a lelkem: pásiztortüzes tiszta lélek, régi nóták titkát rejtem, Kósza vándorként vígan élek. Nem sietek a virág mellett, időmből még mindég tellett; A csillagokra rákacsintok s ősizidőn is piros szívemben nyílnak-nyílnak a rozmaringok .... Komáromsizentpéter, 1935.
/
