Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-10-01 / 7-8. szám - Kossányi József: Nyílnak - nyílnak a rozmaringok… (vers)
Látom őt megint a fénylő dombokon, kishugom viszi erős karján... Napfény játszik a szép homlokon s halál ballag lomhán a balján... Már a szentpéteri földben nyugszik elhagyva e nyájas, dombi tájat és a bánat bús szívemben kúszik, hat jön az alkony, csendes napszámát... NYÍLNAK — NYÍLNAK A ROZMARINGOK ... Szüreti dal szól a dombokon szállanak ízes illatok. Titkolódzók a fehér nyírfák; ragyogó tiszták a csillagok. Ilyenkor a lelkem meleg és lesem, várom az esték jöttét, a fűszálakon harmat remeg, felcsillan rezgőn ezüst ködrét.
/
