Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-06-01 / 6. szám - Bellyei László: Bujdosók. Színmű egy felvonásban a kuruc időkből
Feled: A Fejedelem... Árvay: A Nagyfejedelem... H u n y a d: A mi Urunk van itt... Kuruc vitéz: (Balról jön, vigyázz-állásba vágja magát.) II. Rákóczi Ferenc, a szövetkezett magyar rendek vezérlő fejedelme és Erdély választott fejedelme... Rákóczi, Mikes: (Kuruc vitézektől kisérve jönnek balról.) Mind: (Vigyázz-állásba vágják magukat félkörben.) Rákóczi: (A félkör közepére jön.) Mi az jó vitézeim? ... Mifajta villongás ez itt? ... Mit jelentenek e kivont kardok? Hargita: Nagyságos Fejedelemnek jelentem, hogy az apósom, Váczy Gábor forspontos gyorspostán azt a hírt hozta hazulról, hogy a magyar országgyűlés ... hogy a magyar országgyűlés... Rákóczi: (Közbevág.) Már ti is tudjátok? ... Tudjuk, hogy itt vagytok és hazafelé mentünkben bejöttünk nektek megmondani... Bizony vitézeim, a hír épen a legrosszabbkor jött... Bellevue marquis-val, a király barátjával igen fontos tárgyalásaim voltak ma este s mire elmentünk hozzá, ő már előbb tudta ezt a szörnyű valóságot, mint mi... Bizony mindig az volt a baj, hogy mindig egyedül voltam és mikor a nehéz pillanatokban kellett, hogy összeálljunk ... akkor mindenki szétszaladt... akkor nem akartak egységesen rajtam keresztül cselekedni... akkor mindenki önállóan százféleképen gondolkodott... Hargita: (Váczyra mutatva.) Fejedelem Uram, az én apám-uram a császár követe lett, én ezt a szégyent nem bírtam el és párbajra hívtam ki őt... (Kardját visszadugja a hüvelybe.) Váczy: (Kardját visszadugja.) A Nagyságos Fejedelem ismer engem, régi kuruc vitéz voltam. Amit tettem, nem magamért tettem ... (Jobbját fel
