Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Bellyei László: Bujdosók. Színmű egy felvonásban a kuruc időkből

H u n y a d: Mert egyre rosszabb hírek járnak ... Nincs már itt senkinek semmihez se kedve...

Feled: (Hargitához.) Vagy pedig megúnták a fiúk már a ceremóniádat, csak mi tartunk ki ketten Hunyaddal hűségesen... (Hunyadra kacsint.) Csak azt nem tudom, hogy vájjon Hunyad a jó bordeauxi bikavér kedvéért jött el, vagy pedig a te kedvedért??? Ami engem illet...

Hargita: Csak beszélj, beszélj. A múltkor is addig piszkálódott itt velem Mikes, míg a végén aztán elsírta magát a nagy legény ... (A leveleket rakosgatja, a legfelsőt felveszi, szétnyitja.) Tizenkét levelet mindig magamnál hordok .. ez épen egy évet tesz ki...

Hunyad: (Érdeklődéssel a levélre néz.) Mégis, mi újság van otthon? Mit ír az asszony...

Feled: (Hunyadhoz.) Mit kíváncsiskodsz? Nem tudod még?... Mit is írhatna?

Hargita: (Olvas.) „Kedves jó férjem! Tudatom, hogy én is meg a két gyerek is egészségesek vagyunk, melyhez hasonlót Kegyelmednek is kívánunk. Elsőben is tudatom, hogy a lakást a tiszttartó fenekestül átrendezte. Ott, ahol a vendégszoba volt, ott most a gyerekek lomos szobája van. A hálóból a nagy heverőt általhelyeztük a gyerekekhez. Ha az a jóságos Isten adná, hogy véletlenül betoppanna, meg sem is ismerné a régi házat. A fal melletti kis asztalra ma is minden nap friss virágot tesznek, mint amikor itt volt..."

Feled: Igyunk is azért cimboráim! A végén még ellágyulunk, vagy elalszunk a sok érzelemtől... Megint olyan hosszú levelet írt a feleséged ... Hunyad: Ügy tud írni, hallod, hogy elmehetett volna akár íródeáknak is ...

Feled: (Felemeli szerlegét.) Isten éltessen bennünket sokáig!