Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-06-01 / 6. szám - Darkó István: Só és kenyér
nem látott... nem tapasztalt... nagyságos jó urunk ... Rákóczi: Honnan jöttetek? I. bujdosó: Egy félévnek előtte indulánk ... Jöttünk erdőkön, földeken s néha vizeken átal... Hazulról jövénk, nagyságos jó urunk... II. bujdosó: Bujdosók csellaga! Rákóczi: Hazánk melyik vidékéről? J. bujdosó: A hegyek közül. Nevem Tokos Gerő, instállom, sóbányász, nagyságos urunk alatt kezdettől végig portyás hadnagy ... Balvégezetünk után falumtól odahaza is távol tengődöm ... Falum neve pediglen ... Zágon. Mikes: (Felkiált.) Zágon! Rákóczi: (Mosolyogva, Mikeshez.) No látod?... S hát te, te szegény másik?... I. bujdosó: (A II. fülébe.) Szólj, ha tudsz ... Vak és süket, szegény. II. bujdosó: Tokos Gerő cimborámmal eredtem útnak. Mennem halónk addig, nyugságom nem lesz, mondok, te Gerő, amíg a mi urunk elébe... ami apánk-fejedelmünk elébe... oda nem vethetem ezt a hitvány ... rongyos ... kódis életemet. (Sír.) Rákóczi: (Hozzájuk lép.) Isten hozott, kedves katonáim. II. bujdosó: (Kapkodva.) Láttalak én a sorok előtt is, nagyságos, nagy, jó urunk. Vasderesen száguldoztál előttünk. Én a lovas sorokban ott imádkoztam utánnad. Romhánynál vágott tarkón a német vasa. Süketségem, vakságom onnét származik..,. Nevem Bódi János, bodrogközi.. De mindennemű ínségen távol vagyon éntőlem mostantól!... 1. bujdosó: Igaz... Cimborám is mondta, vak János, hogy csak még egyszer mellássam s akkor jöhet akármi. Jöhet akkor vízszintesre a többi!
