Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Darkó István: Só és kenyér

Rákóczi: Látni akartatok?

I. bujdosó: Igenis, nagyságos, nagy, jó uram.

Rákóczi: Én is nagyon örülök tinéktek... (A herceghez.) Vágynak, akik idáig mezténláb és vakon is eljönnek, hogy lássanak. S olyanok is vágynak, akik látván ... elmenni igyekeznek.

A herceg: Maradnék, atyám ... De mit itt cselekedjek? Ne vedd másképpen ... Vadászaton, tervezésen kívül mást is szeretnék ...

Rákóczi: Volnának csak itt valamely verdigályos nyúlak, igaz, Kelemen, ó úgy akkor derék vadászok is volnának?!... Dehát én most ebben a szép percben beleegyezésemet adom, fiam,, hogy visszatérj...

A herceg: Köszönök, atyám.

Rákóczi: Van olyan is, aki megjön s nem hagy eL Mikes: Mű se, nagyságos urunk.

Bercsényin é: Lengyelbe kell mennem, nagyságos urunk, férjemuram hótta után dolgaimat igazítani.

Rákóczi: Jól vagyon.

I. bujdosó: (A tarisznyájából ünnepélyesen vesz ki kis kerek kenyeret és nagy piros kendőbe fogott sót.) Hazai só s kenyér... Nagyságos, nagy, jó urunk, vezérelő fejedelmónk ... szükséget soha semmiben ne szenvedjen. (Térdelve átnyújtja.)

Rákóczi: Köszönöm háládatosan. Istenünk segítsen érette. (Tör a kenyérből, sót hint rá, eszik.)

I. bujdosó: Ilyen málés kenyerünk vagyon s hozzája még fskete Is.

Rákóczi: Fehérebbnek kel! majd lennie... Az úton mit ettetek?

I. bujdosó: Félesztendeig jövénk.

Rákóczi: Élelmetek?

I. bujdosó: (A ll-ra mutat.) Rosszabbul viselte sze