Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-06-01 / 6. szám - Darkó István: Só és kenyér
felé. Utána állok én, esmént csak kifeszített karral. S énutánnam ez a szegény kis leányka... Meg kell véle várni, amíg megfordulhat s szembe lelheti magát egy másikkal, aki őutánna s nem másfelé nyulkál. Bercsényin é: Ha két árva összeállna, múlna árvaságok. Mikes: Ne árvák álljanak essze, hanem szeretők. Bercsényin é: Majd múl az idő is, öregszik, betegeskedik s egyedül kóborolhat Kelemen, mint útszéli eb. Mikes: Miként elűzhetetlen kutya nyelvem kiőtve megyek utána... (A fejedelem szobája felé mutat.) Nagyságos uram, édes fejedelmem után... Míg ő él s én csizmáját vihetem, köntösét emelhetem, ajtaját nyithatom, árva én nem vagyok. Énnékem most mán, kéd távozása után, Zsuzsika, ő egyedül a meleg nap, akinek sütésében megengednek didergő tagjaim ... Letérgyelek, a napot imádom ... s lennék érette pogány is ... Bercsényin é: Gyere hát Zsuzsika... menjünk... Mi asszony-bujdosók, hagyjuk ezt a szomorú helyet. Kis Zsuzsi: (Feláll, Bercsényiné keblére törik.) Mennyünk ... édes néném ... Mikes: A ragyogás és a szeretet után keresgél mindegyik, csakhogy nem egyféleképp. Kis Zsuzsi: (Mikeshez lép.) Isten megáldja, Kelemen. (Bercsényinéhez szalad, zogokva bújik hozzá.) Bercsényiné: No kisleánkám. No galambom... (Sírvafakad.) 9. jelenet. Voltak, A herceg. A h e r c e g: (Kilép a fenékajtón, meghajlik.) Grófné ... Mikes, valami zajgás az udvaron van ... ablak
