Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Féja Géza irodalmi szemléje

FEJA GÉZA IRODALMI SZEMLÉJE

A BÁZELI HARANGOK

(I. Aragon regénye. Cserépfalvi kiadás és Hevesi András fordítása.)

Aragon regénye „jól jött”. Ama kisszámú fordítások közé tartozik, melyek valóban hiányérzést töltenek be. Ügy beszélik, hogy a háború előtti Franciaország eposza, holott jóval több ennél. Hiszen, ha az emberi eredményeket vizsgáljuk, vájjon olyan nagyon előbbre vagyunk-e a „háború előttnél”? Az ember sorsára találtunk-e különb s istenibb megoldásokat?

Aragon két nagy csoportban, két lényeges életforma partjai között szemléli az embert; egyik az ügyes élősdieké és kizsákmányolóké, a másik az elhelyezetleneké, a tántorgóké és a kizsákmányoltaké. Az előbbiek kevesen vannak és nagyszerű, zárt egységbe tömörülnek, az utóbbiak óriási tömegeket számolnak s nem bírnak egyetlen testté forrni. E szemlélet mód bizonyos mértékben magát a regényírót is determinálta. Az előbbi csoport jellemzése mesteri. A regény első része a szatíra remekei közé tartozik. Annál ziláltabb azonban a második réteg életének a rajza. Ott csupa élő ember nyüzsög s minden ember külön szociális érdekesség és jelegzetesség. Itt: az események között s a beiktatott politikai tendenciák és kritikai állásfoglalások között szinte eltűnik, de legalább is elhalványul maga az ember. Helyenkint egészen különös ábrázoló érettség jelentkezik, helyenkint viszont nyers, kuszáit, elsietett vonások. Úgy érezzük, hogy nagyigényű mű, de a belső befejezés teljesedése előtt szakadt ki az íróból

A két farkasszemet néző tábor között hatalmas embertömeg hullámzik. Hol az egyik parthoz ütődnek, hol a másik felé igyekeznek. Keresik az új életformát