Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-06-01 / 6. szám - Somló Zoltán: Szárny (vers)
SOMLÓ ZOLTÁN: SZÁRNY Sorsmorzsoló, késő éjjeli órán, meglibbennek a vörös paplanok s a világ minden álmát rámborítják, mert én ilyenkor is ébren vagyok. Hogy is alhatnék, mikor minden alszik! A virrasztással tán megváltom én a földet, mely pöffeszkedőn tivornyáz tavasztól s téltől elcsent fénykorén ... Ilyenkor nyíl meg előttem a katlan, melyben a bűnök sötét lángja forr... Az aljas vágyak és a fenkölt vétkek nagy hordójában esik most a bor... lyenkor feni testvérkéz a tőrét az álom gergő köszörűkövén; ilyenkor hagyják ott a szeretőket a gyilkos kéjnek megperzselt fűvén ... Ilyenkor lesz megvadult elefánttá az ártatlan, a csöndes kis szúnyog; gyilkolni is tudnának ilyen órán az álompártás szűz menyasszonyok... Királybul hóhér lesz ilyenkor éjjel, szegényből gazdag. Költőből pedig egy szárny csupán, amely az ébrenlétnek őrjítő tornyáig emelkedik...
