Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-06-01 / 6. szám - Fiedler József: Ébredés
és mind a két karjával szorosan ölelte át az egyik ágat. Jani viháncolva bujt el a közeli bokorba, nehogy ötét érje a nagymama haragja. A kertajtó csikordúlt és ő egy hirtelen mozdulattal véresre hasította térdén a bőrt. Olyan düh fogta el ebben a magárahagyott helyzetben, hogy bömbölni szeretett volna. Ekkor azonban fölbukkant valahonnan Péter és meglátva őt, rohant a fa alá. Lábújjhegyre állott, a két karjába vette és leemelte a fáról. Istenem, milyen jó volt! Egy pillanatig még ott maradt a karjában és egészen közelről látta a fiú szemét. — No mi az kislány, fennakadtál a fán? — kérdezte és az arca meleg volt ahogy majdnem hozzáért az arcához. Neki meg le kellett hunynia a szemét és alig tudta kinyögni azt az egy szót, hogy igen. Most is, hogy eszébe jutott a Péter karja, jóleső, meleg zsibbadás ömlött végig a hátán. Megint lehunyta a szemét, mint akkor és egészen átadta magát az emlékezésnek. Halkan, mintha nagyon messziről jönne, a nevét szólította valaki: — Kovács! Nem bánta. Hagyta, hogy a szó elszaladjon a füle mellett. — Kovács?!... Alszik? — ismétlődött meg a felszólítás. Valaki oldalba bökte erősen. És ugyanakkor a Szűcs Irén suttogó hangját is hallotta maga mellett. — Állj fel Klári! Felállott. A feje zúgott egy kicsit és hirtelen nem tudta, hogy hol van. — Jó reggelt, Kovács kisasszony! Jánossy tanár úr gúnyosan mosolygott. Az osztályon is apró, alig hallható kuncogás szaladt át. Aztán ridegen szólt megint a tanár: — Mondd el a könyvnélkülít! Klári arcát elöntötte a vér. Kapkodva kutatott az
