Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-06-01 / 6. szám - Fiedler József: Ébredés
agyában a latin szavak után. Két keze megfogódzott a pad szélében és a teste ide-oda lengett, mint egy Inga. Az osztályon vésztjósló csend ült. — Na, mi lesz?! Kezdd már el! Az ablak üvegén táncolni kezdett egy légy. Fel, le, fel, le ugrált és közben halkan zümmögött. Az utolsó padban köhintett valaki. — A könyvnélküli... — kínozta az agyát Klári és egy szó sem jutott az eszébe. Pedig reggel még szóról-szóra tudta az egészet. Most is maga előtt látta a szöveget a könyvben. A negyvenötödik oldalon, fent, egészen a lap szélén. Látta az egymás alatt szaladó verssorokat, de egyet sem tudott volna elolvasni belőlük. Előtte a Pekry Babi lapozni kezdett és aztán odatámasztotta a könyvét az előtte ülő lány hátához. Klári egy kicsit lehajtotta a fejét és összehúzott szemmel próbálta olvasni, de a betűk összefolytak és nem tudott értelmet kovácsolni belőlük. Jánossy legyintett: — Ülj le! — De tanár úr kérem ... — rebegte Klári és a szája elgörbült. Ekkor Szűcs Irén nagy zajjal ejtett el valamit. Lehajolt érte és közben a pad alól súgta oda Klárinak: — Tant' aberant summo ... A lány egy mélyet lélekzett. Az arcára mosoly derült és gyorsan, hadarva kezdte el: — Tant' aberant summo ... De hirtelen megakadt, mert a következő szó nem jutott az eszébe. Bármennyire akart gondolni rá, mindenütt csak a Péter szemét látta a betűk helyett. — Tant' aberant summo... Tant' aberant summo... — Ezt már hallottuk. A többire lennék kiváncsi — szólt Jánossy tanár úr. Csengettek. Az osztályon megkönnyebbült mozgás hullámzott át.
