Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-06-01 / 6. szám - Kovács Endre: Tragédia
tudott szert tenni. így hát némi szánalommal tekintett végig kopottas alakján és hősnek érezte magát, aki most egy új világ felfedezését határozta el. Ebben a hitben még inkább megerősítette Bállá, a volt osztálytársa, aki az egész instruktorságnak értelmi szerzője volt. Utolsó levelében igen furcsán írt jövendőbeli működési helyéről. — „Kihaló emberfaj ez a mi Kótay családunk, — írta, — érdemes megismerned közelebbről. Maga az ember vérbeli dzsentri, kissé lógó fejű, hogy miért, azt ráérsz megtudni később is, de még mindig van benne annyi eredetiség, amilyennel Szlovenszkón ritkán találkozni. Ha csak arról van szó, hogy a megélhetésedet biztosítsd, egy percig se habozz, hanem gyere." Most hát itt ült a vonatban, zsebében Kótay gyászszegélyű levelével, melyben az a nehéz gazdasági helyzetre való hivatkozással az igényelt háromszáz korona havifizetést kétszázötvenben szabja meg s elkalandozó agyában képek rémlettek fel, melyeket valaha látott vagy elképzelt. Miféle emberek közé megy, milyen társadalom az, mely ma befogadja?... Egy kis félelem is szorult meg benne, melyről tudta, hogy az ismeretlentől való reszketés és irigyelte azokat a fiúkat, akik otthon maradhattak a biztos családi fedezékekben. Semmi kedvet sem érzett a nagy felfedezésekhez, melyek rá vártak s amint a vonat egyre meszszebbre vitte a sárguló mezőkön elmúlt otthonától, egyre jobban és jobban fogta el a magány bizonytalansága. De aztán arra gondolt,hogy barátai közül mégis csak ő az egyetlen, aki ilyen nagy elhatározásra szánta el magát, úgyszólván bele mert avakozni az élete irányétásába, mint valami érett, megfontolt ember, aki nem vár a véletlen szeszélyeire s ez a tudat kissé kibékítette Kolumbus-szerepével. Azért nyomorúságos felfedezőút volt az a hét órai rohanás. Zsolnánál átszállóit ,volt egy órai ideje a kap