Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-06-01 / 6. szám - Szitnyai Zoltán: Kezdődik az élet

egyszer majd tagja lesz. Előkerültek a forrásvízbe hütött sörös-üvegek. Gyerekek, szép az élet és jó dolog felnőtt embernek lenni! Ezentúl azt teszik, amit akarnak. Árpi jogász lesz Pesten, Miska, ha törik, ha szakad, beiratkozik a bányászatra, Csóti a műegyetemre megy, Cservenka pedig kitanulja Fisélynél a lakatosságot és modern lakatosiparos lesz belőle. Ittak s minden koccintásnál másvalakire ürítették poharaikat. Előbb arra, aki Árpinak kedves, aztán aki Miskának, és így tovább mind a négynek. Szürkületkor elindultak haza felé. Egymásba kapaszkodtak és énekelni kezdtek. A Repülj fecskémmel kezdték. Nekiférfiasodott hangjuk örömittassan és szerelmesen szállt át a kopár Tatár réten, a Szitnya bérce alatt. Mivel Cservenka egy Milka nevű lányba volt szerelmes, rázendítettek a régi szlovák énekre is, — Ti si Milka moja, moja, ti si Milka moja, moja, ti si moj. Miska úgy húzta az éneket, mint egy nagybőgő, Cservenka elábrándozva halkan tercelt és most még jobban szerette ezeket a fiukat, mint máskor. Az ötödik napon azt hitte Árpád, hogy idejében lefekhet, de akkor meg üzenet jött Vojtás tanár úrtól, hogy kerti uzsonnára szívesen látja az osztályból azokat, akik még el nem utaztak. Aztán az uzsonna jóval éjfél utánig tartott Ott ültek a tanár úr körül. Jó esetek jutottak eszükbe, amiket el kellett mondani. Például, hogyan volt az amikor ötödikes korukban lámpát vittek Szartórisz tanár úrnak a névnapjára, akiről köztudomású volt, hogy csak gyertyával világított és esküdt ellensége volt a petróleumlámpának. Már várta az osztályt a kis hordö sör, személyenkint egy pár virstli és mindenkit egy cipó. A vendégek is összegyülekeztek a tanár úr egyszobás, kis lakásában. Az asztalon, a szekrényen, ablakpárkányon, mindenfelé szép, sudár gyertyák világítottak. A tanár úr ajtót nyitott és az előszobába ment a diákok elé, amint meghallotta a lépcsőn közeledő lépteik dobogását.