Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Szombathy Viktor: Hetven év megcsontosodott emléke a falusi színpadokon

Eddig Szerb Antal. A népszínmű lényegére kevés élesebb világítás esett, mint ez. Ami német romantika, szentimentalizmus még megjmarad't a hetvenes évek íróiban, azt mind belefojtották a népszínművekbe s az az oka annak, hogy a városi ember nagyrészt még ma is a Szökött Katonákon és a> Sárga Csikón keresztül nézegeti a magyar falu életét, problémáit, kivéve azt a kabaréműfajt, amely a mai színt padokon divatos és amely, — élénk példa erre Török Rezső számtalan s egyáltalán nem korszerű egyfelvonásosa, — komikus, részint agyafúrt, részint gyámoltalan zsánerfigurának teszi a magyar falu népét, a városiak örömére meghamisítja őket.

Holott ebben a faluban s különösen a szlovenszkói magyar falvakban más problémák is fölvetődtek már, csakhogy ezt a falu maga sem veszi észre, hanem, mint ahogy népviseletében tulajdonképen az elmúlt úriosztályok ruházatának emlékeit hordozza, úgy eszmélt rá önmagára egy hetven évvel ezelőtt divatozott drámai műfaj szemüvegén keresztül s színpadon most ért oda, ahol az előtte haladó osztály egy fél évszázaddal ezelőtt járt.

Régen eldobott népviseletét előkeresi a ládafiából ezekre a színpadi estékre Soha nem látott öreg hol'mik élik újjászületésüket három órán keresztül, hogy újból a ládába kerüljenek vissza. Vagy, ami még elszomorítóbb, a falusi nép az „eredeti" népviselet ruhadarabjait a szomszédos város jelmezkölcsönző intézetébői bérli egy estére, magára húzván a szabálvos pruszlikot, a zisinóros mellényt s a fodros szoknyát, mint elmaradhatatlan rekvizitumait népi jellegének Leikétől távoleső problémák, a színpadon szenvelgő, finom úri beszéd, — ahogy áldottemlékű Blaha Lujza beszélhetett parasztosan, — bidermejer érzelgés, népdal, amelynek az illető faluban talán éppen gyökere sincs, levetett ruha, jelmezkölcsönző: _ milyen elszomorító, hogy

önmaga elkopott tükörképét adja a falu s valami hamis romantikába burkolózik, semhogy észrevegye, vagy észrevetessék vele az életet, amely itt zajlik az orra előtt, a szomszédos rádióantennán, vagy az országúton elsuhanó autó képében.

Falusi színdarabjainkon nagyrészt ott tartunk, ahol Szigligetiék elhaqyták. Be kell vallanunk, hogy a falunak tetszik ez a színdarab, ötször is megnézik lelkesebb habitüék ugyanazt a színművet s nem tudnak betelni vele.

Mit mutat ez? Azt, hogy a népszínművek elmúlt divata után hosszú időig nem nyúlt senki népies témához, a nép