Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-05-01 / 5. szám - Illésy Péter: Népkultúra a képzőművészetben
ILLÉSSY PÉTER: NÉPKULTÚRA A KÉPZŐMŰVÉSZETBEN Rég feledésbe ment műalkotási szempontok támadtak fel a modern nyugati művészet irány-eiméleteiben és újszerű igazságok bátorították újításra a haladás szükségét érzőket. Az új művészi hitvallások apostolai a messze jövő számára kreáltak műalkotói törvényeket, anélkül azonban, hogy működésük korszakalkotói felelősségét teljesen átértették volna. Eltekintve néhány örökérvényű tételüktől, csak elvont elméleteket, újabb gyakorlati módszereket hoztak és csak jelentkezési formáikban mutattak szembeszökő különbségeket. Lényegük szerint ezek is túlzottan értelmi jellegűek, mert éltető elemük és céljuk mindig az illető irányzat módszeres előírása, elmélete. Európa ösztönszegény művészetét azonban érzelmileg megalapozatlan elméletezéssel megváltani nem lehet. Már az új irányzatok legelső művelőinek meg kellett volna látniok Nyugat kultúrbetegségének ősokát, ami az európai művelődés kezdeti irányvételében keresendő. Ez az ősok a polgárosodás külsőséges és túlgyakorlatias szelleme volt, aminek folytán általános érvényű értelmi indokok irányították Európa művészeteit egy természetes talaj nélküli kozmopolita kultúrfejlődés zsákutcájába. A művészet ugyanis természetes lényege szerint érzelmi életforma, mely csak úgy tud forradalmi zökkenők nélkül örök kifejezője lenni az alkotásokra hivatott ember lelki életrevalóságának, ha termőtalajával az ösztönközösségek — fajok — ősi gyökerű érzelmi életével állandó belső kapcsolatban él, mint annak műves megnyilatkozása. Bizonyítják ezt Kelet hatalmas művészeti kultúrái, melyekben csak az európai hatás tudott bomlasztó kríziseket előidézni.
