Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Possonyi László: Thérése Desqueyroux halála

nagyon is nem akart. Regény most megjelent fogalmazásában hiányzik majdnem minden utalás a vellásra, Théréset se imádkozni, se gyónni, se bűneit megbánni nem látjuk. Thérése csak szenved, viseli életének a keresztjét s a kereszténység lassan érik benne, ahol felmorzsolódik a teste. S apró tetteiben, élete fordiuilaitaiban látjuk, hogy Thérése felett tizenöt esztendő múlt el a rettenetes gyilkossági kísérleti óta s hogy Thérése ezalatt tényleg nem volt egyedül, kisérték, hajszolták, gyötörték az ő bűnei s felülről vigyázott rá valaki. Nem találhatott kedvet a bűnben és örökös egyedüllétre volt kárhoztatva. S ebben a második részben villámüiésként csap le ismét a dráma. Thérése halálosan fáradt, kimerült, öreg és kihasznált már. Elkoptatták azok a szörnyű, önmegitélő lucidus gondolatok, amivel folytonosan szemlélni kénytelen önmaga semmiségét, gyarlóságát és az életben is a hasonló tanulságokat. S ekkor csengő rikolt tépelődése csendjébe, valaki dörömböl az ajtaján. A lánya érkezett meg, Marié, akit, másféléves korában vettek e| ia gyilkosságra vetemedett anyától. Marié már nagy lány s most megszökött hazulról szerelmese után. Ez iái Georges Filhot ott nőtt fel vele a landesi pusztán. Szeretik egymást. De a fiú most Párisba jött tanulni és Marié nem biztos vőlegénye szerelméről, ha nem lehet állandóan mellette. A fiú családija, pedig amúgy is ellenzi ezt a házasságot a Thérése bűne miatti és a Desqueyrouix-k sem olyan gazdagok többé, mióta a fenyőerdők pusztulnak és a gyantaárak annyira leestek. A lány pedig az apja vére inkább. Lomha kissé, csúnya és kövér, ha kétségbeesik és elomló. Most követeli a sorsát az anyján, keresi azt a bűnt, amit házasságíörésnek hisz és ami az ő boldogságát akadályozza. A differenciában teremtések makacs szenvedélyével csügg ezen a szerelmen. S így ő van alul, a fiút nem érdekli nagyon, mert úgyis az övé a legkisebb intésére is.

S Thérése mégis csak anya. Látja a lánya helyzetét, ki-*

csíny esélyeit, óh, ő mindig világosan, illúzió nélkül látott mindent. De nem bírja a bűnét sem elmondani. Ezt nem értené meg az a lány, ha családja ellen lázadozásában az is hangoztatja most, hogy megérti az anyját, amiérti elmenekült abból a lelkileg halott fészekből. Thérése gyorsan határoz. Az ő élete már nem számít. Ö megél akárogyan is1. És a vagyona nagy. Odaadja Mariénak hozományul, hogy a paraszti eredetű, pénzéhes Filhot-k akarhassák ezt a házasságot. És elmegy a fiúhoz az ajánlattal. S a fiú valami bolond ösztöntől hajtva, belé lesz szerelmes. A Thérése mindenen túljutott, keserűen okos lényébe. A dráma itt robog