Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-05-01 / 5. szám - Farkas István: Szlovák irodalmi szemle
FARKAS ISTVÁN: SZLOVÁK IRODALMI SZEMLE JANKO JESENSKÝ: DEMOKRATI. (Regény, a Knižnica Slovenských pohľadov kiadása, Turčiansky Svatý Martin, 1934 karácsonyán.) Janko Jesenský nevét eddig leginkább verseiből ismertük. Prózája inkább a világháború előtti időkből származó, kissé már megöregedett, bár a „Malomestské rozprávky"ban, a kisváros környezetéből vett kedves, éles meglátású történeteivel az akkor még aránytalanul kicsi szlovák prózairodalom számottevő egyénisége lehetett, A szibériai hadifogság után hazatérve a költő élt tovább benne, és egypár jellegzetesen szép és nagyvonalú versé; két hivatott fordítónk: Darvas János és Sípos Győző mesteri átültetésében léptennyomon élvezhettük. A nagyzsupánból országos alelnökké lett költőben azonban még mindég forrt az írói erő, és sok-sok vajúdás után most olyan érdekes témájú regénnyel lepte meg az olvasókat, amelyről méltán elmondhatjuk, hogy az idei tél legkapósabb könyve. Jesenský a Demokrati (demokraták) cselekményét a hivatalnokok közmondásosan szürke világából veszi. S az előbb említett hivatalok tették számára lehetővé, hogy ezt a szürke társadalmi osztályt, mely a kacskaringós törvényszakaszok, a paragrafusok útvesztőiben őrlődik, minden porcikájában a legtüzetesebben megismerje. A regény főhőse egy fiatal közigazgatási biztos, dr. Landík, aki tele ideálokkal és az igazi demokráciába vetett hittel kerül egy vidéki kisváros járási hivatalába. Főnöke mogorva, igazi bürokrata, aki hivatalnokait árgus szemekkel őrzi, s mivel fatális véletlen folytán maga is munkáslányt vett el feleségül, alantasaitól annál jobban megkívánja, hogy ú. n. fair, úri módon viselkedjenek. A regény cselekménye ott kezdődik, amikor Landík dr. az egyik fiatal mészárossal! új egyesület megállapításán fáradozik, s amikor a fehér asztal mellett kivirágzik tiszta szándékúik az „Egyenlőség"-ben. A mészáros kiönti szívét a fiatal jogásznak s elmeséli, hogy reménytelenül szerelmes a bankigazgató szakácsnőjébe, akit azonban nyilvánosan mégsem kísérgethet, mert hiszen ő „polgár", akit ezért a városban bizonyára megszólnának. Landík a. fiatal álmodozók készségével magára vállalja, hogy a mészáros és ai szakácsnő között eljátsza a közvetítő szerepét, s innen kezdve nem röste'i a leányt reggeienként megvárni, és el is kísérni. A valóban demokratikus tettet azonban
