Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Féja Géza magyar irodalmi szemléje

vasásáig s egy-egy irodalmi vitáig elmerészkedtek. Nem tervezett persze politikai tetteket, hanem azt az új humanizmust akarta diadalra vinni, mely a hadifogság nagy magányában és meditációjában á I I ít ó I a g megszületett.

Csakhamar kiderült persze, hogy ama szibériai lélekrezdülések a visszatértekben csakhamar sokkal valószerűbb dolgoknak adtak helyet. A hadifogoly-messiánizmus helyébe ekkor a saját messiásságába vetett hitet helyezte. Még egészen élénken emlékezem félnapos szóáradataira, s elméleteinek, elveinek patologikus zuhatagára.. Az bizonyos, hogy Bányai „nagy vállalkozónak" született, de éppen ez a kitűnő adottsága duzzadt betegre fogsága lefojtott éveiben. Féltem is, hogy egészen föléje női ez a baj s még megrögzíteni se lesz képes.

Első könyve, a „Búzák születése és halála" nem is sok jóval bíztatott. („Homok" néven adta ki, forradalmi újítást akart e névvel a reá kényszerített „polgári név" ellen, mint mondta, azonban akkor még nem is volt túlságosan tanácsos a saját nevét használnia. Frissen érkezett Oroszországból s Budapest szélén húzódott meg, később a jogra is beiratkozott, államtudományi doktorátust tett s a rendőrség is meggyőződhetett róla, hogy nincsenek politikai szándékai.) Könyve „terv" maradt. Nagy természetidillt akart adni: a búza életútját próbálta megörökíteni. De az ének alaphangjait elfojtják a mellékzöngék, nagy szavak és szólamok, zörgő stiláris vázak, valami zene-bona jellege van az egésznek. Sokkal sikerültebb hadifogoly-éveinek másik szülöttje: „A halál zsoltára i". Csak töredékek jelentek meg belőle, pedig valami töretlen, mély ószövetségi zengés hullámzik benne. S érdekes, hogy maga, Bányai idegenkedett legjobban e művétől. A z „ú i é I e t" prófétájának, a „született optimizmus" hordozójának hitte magát, holott igazánban