Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Féja Géza magyar irodalmi szemléje

FÉJA GÉZA MAGYAR IRODALMI SZEMLÉJE

IN MEMÓRIÁM

Ősz elején költözött el nemzedékünk első halottja, kiben a szlovenszkói magyar irodalomnak is súlyos, komoly tehetségét kell gyászolnia. Tiszántúl egy kis telepének házikójában feküdt halálos betegen s a szolnoki kórházban húnyta le szemét. Életünk egyik darabja egymás mellett folyt, azután messzire szakadtunk egymástól, nemcsak távolságban, hanem belsőleg is. De mégis reám vár ez a halotti beszéd s rajta túl: emlékének istápolására és termésének megmentése is.

Bányai Kornélról van szó, ki Újbányán született s Léván nevelkedett. A gimnáziumban négy évvel járt felettem s hetedikes korában már a „Zászlónk" megkülönböztetett poétája volt. A világháború azután egykettőre elsodorta, de nem a háború volt a végzetes esemény az ő életében, hanem a hadifogság. Sohase gyógyult ki teljesen belőle. Bányai Kornél 1915-ig azt az életet élte, melyről tömérdek rossz regény szól s melyet „vidám diákéletnek" szokás nevezni. A hadifogságban egyszerre magába vonult s mohón rávetette magát az összetákolt hadifogolykönyvtár köteteire. Ezután beleszédült a forradalomba, anélkül, hogy maradéktalanul azonosodni tudott volna véle. S ekkor elindult hazafelé.

Persze nagyon terhes útravalót hozott. A fogolytábor szellemi miazmái tovább tenyésztek benne s a forradalom is ott kongott bévül, mint az elsüllyedt harang. Egészen természetes tehát, hogy megalapította a hadifogoly-messiánizmust. Gyűjtötte, szervezni próbálta a visszakerült hadifoglyok közül mindazokat, akik a tábor végtelen unalmában néhány könyv elöl-