Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Izsák László: Két fogoly

hig keringőt, amire lenn a porondon a lovasprodukció ment. A saját számát várta. Dobbanva csörrentek meg a lóra rakott csengők, mintha egy rab rázta volna keserves bilincsét ... a keringő melódiája könnyelmű, pajkos kanyargással kacagott az egészen.

A karzaton oldalbalökték az emberek a szomszédjukat, hogy: ezt nézze meg, ezt az izét, ezzel a tigrissel! — pedig a szomszéd is úgy nézett, majd belevakult. Az előkelő páholysorok törékeny, légiesen finom nőinek az ajkáról egy remegő kis sóhaj röppent bele a karbidszagú levegőbe. Talán mert nagyon féltek a tigristől, vagy talán, mert a pompás fehérselyem dressz olyan plasztikus teljességgel mutatta meg az idomító izmos karcsúságát?

Elkezdődik a produkció. Az ember és a tigris birkóznak. A zene valami keletien monoton, négerfájdalmú sirámmal kiséri. A szép, karcsú férfitest és a vadállat csíkozott szőre összetapadnak.

Az emberek úgy érzik, hogy most jajveszékelniök kellene a borzalomtól; de azért boldogan vigyorognak, hogy ilyent látnak. Most fölemeli a férfi a tigrist. A levegőbe, izmos két karján, a kreolbőr alatt, úsznak a hatalmas izomkötegek. Sokáig tartja így. Iszonyú erő kell ahhoz. Most fogja leengedni . . . Nem. Odavágta a földhöz . . roppanva nyekken a tigris hosszú teste. Egy hirtelen kunkorodással már talpon is van. Nézd, milyen dühös, a fene dögje! Lassú, nyújtott lépésekkel jön. Csak úgy fúrja a tömpe, kerek fejét előre. Hogy hörög!, mélyről, a hasából, basszus-hörgéssel. Mi az? Még mindig nem veszi elő a revolverét az idomító?

Nem veszi elő.

Most összecsaptak. Mi az? A férfi ugrott a tigrisre? Egymásratépett testtel vonaglanak, hemperegnek . . . a selyemdressz fehérjén egy bibor-pántlika kígyózik végig. Vér. Egy lövés dördül hátulról. Most a második..