Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Izsák László: Két fogoly

Még egy. Remek találások. Éppen elég annak a bitang dögnek . ..

A két összecsimpaszkodott test végre elzuhanva vágódik neki a porond korlátjának. Aztán úgy marad. Az artisták körülrohanják. Ott megtorpannak. Fritz szép, olaszos feje oda von bújva az állat vastag nyakához. Gyerek szokott így az anyjához bújni. A tigris széles, még párázó nagy szája Fritz homlokára lépesén. És, nézd, mintha ölelnék egymást! . . .

— A torkát harapta ki . . . — szólal meg a bohóc és vigyorog, mert vigyorgóra van festve a pofája.

Túl a ponyván, fönt, hideg, fagyott szikrázással kacag az égbolt nagy karélya —; de milyen szenvtelen flegmával sziporkázik!

Hát, hiszen igaz is, az ő szempontjából aztán igazán semmi sem történt.