Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Reményi József: Mint aki ritka portékáját… (vers)

REMÉNYI JÓZSEF:

MINT AKI RITKA PORTÉKÁJÁT...

Mint aki ritka portékáját könnyelműen elvesztegette, múltamból örökölt kincseim a harc s munka elszedegette.

S van nap, van est, hogy megrémülve nézem lelkem üres tenyerét, és éhes szivem hasztalanul keresi pirított kenyerét.

Hogy is történt? Még tegnapelőtt gyerek voltam, mesén nyargaltam.

A napba hajítottam labdát, és soha, soha meg nem haltam. Vén kredencünk gipsz figuráját letörtem, s nem voltam romboló.

S azt hittem, mást nem is hihettem, derűs vagyok, mint a hógolyó.

Mint hógolyó, melyet az Isten jósága az űrbe gurított.

Télidőben a sötét földön fehér játékkedvem virított.

S a hógolyó s anyám kedélye versenyt szaladt a síkos pályán, apám mosolygott s terhe csökkent bátor gondtól megrokkant vállán.

Közben felnőttem. Milyen messzi Pozsony, a barokk álomházak.

Milyen távol a zsörtölődő szomszédok hangja, s ifjú lázak,