Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-05-01 / 5. szám - Farkas István: Tibi és a Mona Lisa

A két férfi még mindig a Mona Lisa előtt állott. A papa azért, mert alapos beszámolót akart vinni az asztaltársaságnak, amely most már biztosan másodelnökévé választja, a fiú meg szerette, hogy a véleménye más, mint az átlagemberek véleménye.

— Siessünk,

mama, nógatta a leány az édesanyját. — Siessünk.

Másodszor tekintett most Péterre.

És Péter elértette a tekintetet. Mintha megacélosodott volna valami benne, új erőt érzett magában/ és a szegény, de lelkileg annyira gazdag emberek biztonságával, fölényes érzetével kezdte:

— Hát

igen, ha méltóságos asszonyom emlékszik még rá, ennek a festőiskolának a XIX. század végén járt le az alkonya ...

A Rubens-terem üvegtetején rést vertek a nap hullámai, a képek katonás sorban tisztelegtek Péternek, s amikor a Delacroix-féle külön terembe értek, a nagy képtár már visszanyerte megszokott, ünnepélyes komolyságát. Nem történt semmi, csak a megvásárolható hatalom feledkezett meg egy percre a meg nem vásárolható hatalomról: az örökké élő művészetről...