Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-05-01 / 5. szám - Palotai Boris: Hárman az osztályból
Aztán vállat vontam. Babják sohasem bízott bennem. Már az iskolában is gyanús fickónak tartott, akire nem lehet eléggé vigyázni. * Csányival szuffiták és forgóparkett között találkoztam. A haja tele volt konfettivel, nyaka köré színes szerpentin csavarodott. Hatalmas bádogtölcsért tartott a kezében, amibe időnként szilárd hangon belekiabált, mintha sporteredményeket hirdetne ki: „Feledni fáj,, de azért nem halunk belé." Amint meglátott, összeszedte magát, szemét behunyta, ajkát beharapta és mély sóhajokkal fűszerezte előadását. Lelkiismeretesen dolgozott. Járt-kelt a keringő párok után és ahol lazsálást vett észre, közbeduruzsolt: „úgy ég a szám miként a tűz". Hajnal felé mikor ürülni kezdett a bár, hozzám ült. — Emlékszel az önképzőkörben, hogy szavaltam a Jehovát? Micsoda bőgés volt barátom. Amikor beszélt, észrevettem, hogy a nyelvehegyére is ragadt két konfetti, egy világoskék meg egy sárga. „A Jehovát meg a Welszi bárdot", mondta a konfettis nyelvével. „Na igen, most itt működöm mint Eintänzer, hangulatcsináló, amit akarsz." — És meg vagy elégedve? — kérdeztem ostobán, miközben furcsa öltözékét vizsgálgattam, azt a félig uniformist, félig bohócjelmezt. — Snasz dolog mi? — és be sem várva tiltakozásomat, fülembe súgta: — az öreg sajnálta azt a három méter zsinórt, ami még kellett volna rá, ide a vállrészre meg a sapkára... én úgy akartam, hogy a sapkáról egy dús rojt lógjon le. No mindegy. Kezével egy méla mozdulatot írt le, mint aki lemondott már rojtról, bojtról, földi hiúságokról. — Nem panaszkodhatom, egész jól keresek, különösen szezonban — súgta bizalmasan, — ősszel tudod... — már énekelte is: „ősszel hűvösebb az ágyunk". Ivott egy korty vizet. „Szóval ősszel, amikor a nők tavaszt akarnak... az idősebb korosztály... Mondd
