Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-04-01 / 4. szám - Csizmarek Mátyás: Film
A BUDAPESTI HANGVERSENYZENEKAR KARMESTERNÉKULI ESTJE a Zeneakadémia nagytermében. Egy karmester nélkül játszó zenekar eszményített kamarazene, hol a zenekar minden tagja személytelenné válik, hogy ujraszülethessen egy nagy Egy-akarásban, a mű szellemében. Itt nem nyújt támaszt a mindenre figyelő pálca; az előadók játékát csak a saját tudásuk és az egymásba vetett művészi hitük foglalhatja össze egységes egésszé. A legkisebb tévedés is khaotikus zavarrá változtathatja a művészi produkciót, mert itt nem hatalmasodik fel a zenekar előtt a karmester alakja, ki az ilyen alig észrevehető hibák után, biztos mozdulattal állítja vissza az összjáték egyensúlyát. Egy zenekar, mely sikeresen vállalkozik egy ilyen produkcióra, mindig bebizonyítja művészi elhivatottságát és életrevalóságát. Nálunk a Hangversenyzenekar mostani hangversenye volt az első, ilyenszerű kísérlet. A zenekar érdeme, hogy a hangverseny egyáltalán nem viselte magán a kísérletezés bélyegét; a megszokottság művészi biztonságával szólaltatták meg Mozart és Schubert, még karmesterrel is kényes-előadású műveit. A betanítás szinte gigantikus munkáját Wiener Leó vállalta magára. Kár, hogy tudását csak az ilyen valószínütlenül nehéz feladatok megoldására veszik igénybe. CSIZMAREK MÁTYÁS RÁDIÓ A MAGYAR ÍRÁS következő számában RÁDIÓ-ROVATOT nyitunk: a rádió legérdemesebb irodalmi és zenei esem én yeiről fogunk bírálatokat közölni.
