Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-03-01 / 3. szám - Estók Gyula: Ifjúság hangja. Egy akademikus ankét margójára
munka ideje következik." A munka nem olyan hangos, mint a jelszavakat indító forradalmi idő frázistömege, de emberibb és szebb. Ez a változott helyzet tévesztette meg az említett cikk íróját is. Pedig, aki célkitűzéseiket figyeli, tisztában van azzal, hogy ez a tábor már sohasem fog visszatérni azokhoz a módszerekhez, amiket kezdő mozgalmi életében használt. Azok, akik arra várnak, hogy az itteni magyar fiatalok dunakonföderációs tervekkel és Petőfi sír megkoszorúzásához hasonló tettekkel fog feltűnést kelteni, azok csalódnak. Ez a nemzedék kritikával néz körül a számára meghagyott kisebbségi világban. Az állítások és ellentmondások között nem esik kétségbe, hanem Széchenyi szerint tisztán akar látni. Nem akarja egymaga és egyszerre megváltani a világot, mert tudja hogy ez lehetetlen. A társadalmat csak úgy lehet előre vinni és formálni, ha minden tömeg a saját helyén és saját helyzete diktálta módszerekkel (nem kopirozott világsémákkal) javít sorsán. így történt, hogy míg a róla írók őt „elsikkasztották", kiépítette világnézetét, kidolgozta útirányát s most elsőrendű céljának tartja, hogy mennél több joggal mondhassa, mi munkát jelentünk. A kétnapos beregszászi kultúránkét szeptember 14-én fél 10 órakor kezdődött Abkarovits József megnyitóbeszédjével. Zapf László, a mozgalom vezetője, a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetségének nevében üdvözölte az ankétot. Rajta kívül az ungvári, munkácsi, brünni, prágai egyetemi hallgatóság és a Bethlen Gábormozgalom nevében mondottak üdvözletét az egyesületek funkcionáriusai. Ezután sor került az előadásokra'. Elsőnek Pap Simon olvasott fel Népművészet címen. Foglalkozott a szlovenszkói és kárpátaljai helyzettel s szükségesnek találta a kérdés nagyobb felkarolását. Különösen kiemelte az e problémával kapcsolatosan eddig még nem tárgyalt praktikus és magyaros falusi építkezés megteremtésének szükségességét. Zapf László az európai modern eszme