Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - (szv.): Isten dícséretére (Oszvald Dániel versei)

ISTEN DICSÉRETÉRE

(Oszvald Dániel versei.)

A verseskönyvek új áradatában is igen figyelemreméltó, nagy lírai melegségtől fütött könyv látott napvilágot Eperjesen: istenes verseit adta ki Oszvald Dániel, egy mély és hívő lélek. Istenes vers: nem dogmáktól fütött s nem pár excellence „vallási" célból írt versek ezek, hanem egy alázatos lélek naponkénti leborulásai, férfiasán zengő zsoltárai az örök Isten előtt, akit mindnyájunk atyjának tanít a Biblia. Nem frázisok és avult szólamok ezek, amelyeket versekbe foglalt, hanem meg-megújuló bizalmas beszélgetések, egy tiszta s eszményiség után vágyó lélek magános himnuszai Istenhez, az élet különféle fázisaiban, nem könyörgések, hanem köszönetek, nem kürtszó, hanem hárfa s erről a hárfáról melegen, emberi szeretettel buzog a hívő imádság. Isten, család, gyermek, asszony, mindennapi órák s néha ünnep is: ezek Oszvald Dániel lírájának határai, de e határon belül tisztán fénylik minden, nincs köd, zavar, ellenben van határtalan bizalom, melegség s az optimizmusnak olyan adománya, ami éppen ma, a kétsé'geskedés és a kishitűség idejében külön adományként számít. Megnyerő, finom szerénység ütközik ki a sorokból, néha azonban rácsodálkozik a világra: „Tenger csoda van s még tenger csodák lesznek. Vájjon a világot megértjük még itten?" — kérdi halk ámulattal, de egy másik versben megfelel önmagának: „Nincs ma válasz erre, ma muzsikál minden, Kis szőlőkertemben szüretel az Isten." A logikai fonál végighúzódik a köteten s ezért a kötet egységes, teljes, zökkenő nélkül való. Gondolatai mindig tisztán kerülnek ki a műhelyből, műgonddal formálja meg a sorokat, nagy formaérzékkel csiszol. A kis kötet: emelkedés az Istenhez a szürke hétköznapokból s komoly nyeresége a szlovenszkói lírának. Az eperjesi Kósch-nyomda öltöztette szép köntösbe. (szv).