Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Féja Géza magyar irodalmi szemléje

Távolságokon, országokon és szenvedéseken át a távlatot kereste. Az igazi líra belső kozmikus folyamat, állandó válságokból, folyton fölömlő kháoszból kell „é<gi testeket" formálnia, stabilitást teremtenie. A parnasszista kimenekül ebből a világból, de Marconnayban felmerült a sejtés, hogy érdemes dolog-e ez a menekülés, s nem kell-e inkább ama belső világ küszködő hangjaira hallgatnia?

De viszont a belső élet folytonos ömlésében egyedül a távlat menthet meg bennünket, az isteni mérték ízlelése és alkalmazása, az emberfelettire való szüntelen emlékezés. Marconnaynak életben és sorsban nagy árat kellett fizetnie, ezért a mértékért.

Persze nehéz levetni az elindult sors nyűgeit, ha meszszire is szakadtunk tőle. Ez a költő olyan határozottan és elkeseredetten tiltakozik múltja ellen, hogy szinte már gyanús. Bizonyára meg fog vetni engem azért, hogy nagy zászlólengetései között egy-egy pillanatra megzökkentenek az ilyen versdarabkák: „tündéri csoda", e „gyönyör palotáiba", „új világba tárul", s minek idézzek többet. Ezek még a líra vásári anyagából valók és igaz, Marconnay nemrégiben még ennek az anyagnak a díszítésével foglalkozott. De úgy látszik: a múlttal való küzdelem még nem ért teljesen véget. Kötetének előszava és nem egy verse harsogóan hangoztatja az új emberi magatartást. S csakugyan ez a magatartás, vagy helyesebben e magatartásra való becsületes törekvés könyvének legmélyebb jelentősége. Csakhogy e magatartás tartalma más mint maga a költő gondolja. E magatartás értelme annyi, hogy Marconnay Tibor felszabadította magát s „szabad folyást" enged önmagának és a világnak. Megméri múltját és emlékeit, az embert, a világot, s parnasszista zárt világjának rendje helyett a nagy világrend élményei alapján tisztább emberi rendre törekszik. Egyszóval azt csinálja, amit ma minden becsületes és nevére érdemes író csinálhat. De nem olyan természetesen, gyorsan, közvetlenül jutott el ide, mint kortársai. Viszont ez a bonyolult, érdekes, genezis ad létjogosultságot, értéket é's súlyt költészetének.