Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: November 3

hetik. Napóleon is megbukott, mert összetévesztette magát az isteni gondviseléssel. Karolinát ma nem láttam. Talán azért vagyok ilyen jabobinus hangulatban.

Október 15.

A Práterben tizennégyezer gránátost vendégelt meg ma a jó Ferenc császár. A gránátosok berúgtak és boldogok voltak. Szegény ördögök. Ki tudja, nem kell-e nekik megint vérüket ontani azért a néhány hordó savanyú borért, amelyet számukra a császári kegy csapraüt, miután néhány százezer katona vérét megcsapolta. A Lusthausban ittak a fejedelmek és magas kíséretük. A földszinten Károly herceg volt a házigazda, az emeleten a császár, Schwarzenberg

herceg

volt az egyetlen alattvaló, aki az uralkodók asztalánál kapott helyet. Úgy láttam, hogy ő volt az egyetlen fejedelmi férfiú a sok koronás naplopó között. Csak azt sajnálom, hogy Karolina nem szenvedheti a tábornagyot. Nincs más oka erre,, csak egyedül az, hogy a marsai nagy tisztelője Lichnovszky Károlyné hercegasszonynak. Este a fejedelmi társaság a Kärtnertor mellett

levő színházban a Flórái és Zephir

című

balettet nézte végig. Én Karolina mellett ültem egy páholyban és egész este kezemben tartottam a kezét.

Október 17.

Rolly figyelmeztetett, hogy kezdek Bécsben divatba jönni.

— Minek

köszönhetem ezt a szerencsét? — kérdeztem tettetett közönnyel, de megvallom, titokban jól esett ez a népszerűség.

— A

ruháidnak, — felelte Rolly gúnyosan és figyelmeztetett, hogy anglomaniásnak tartanak s e mellett hóbortos piperkőcnek.

— Mindenki

úgy öltözködjék, ahogy egyéni ízlésénekmegfelel — duzzogtam sértődötten.

— De

aihhoz az kell, hogy az embernek jó ízlése legyen.

Nagyon fájt ez a kíméletlen lecke. Tehát az ízléstelenségem révén leszek híres ember Bécsben