Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: November 3

novszky Eduárdot utálom és mégis megint két napot töltöttem vele. Ma reggel Hennigstein báró ocsmány bűnbarlangjában ébredtem fel. így hívják azt a szörnyeteget, aki, mint egy kifestett csontváz, a bécsiek előtt nevetségessé és gyalázatossá teszi a magyar nevet. A szép magyar báró és énT tehát itt maradtunk, nem kisértük el a császárt Bécsbe. Azt sem tudom, mi történt velem Moreiné bordélyházában. Ezt Karolina előtt elhallgatom.

Szeptember 22.

Nemrég azt írtam, hogy a porosz király erkölcsös és puritán fejedelem. Csalódtam. A királyok és a koldusok valamennyien egyformák. Csak a közbeeső rétegekben vannak egyéniságek. III. Frigyes, aki fülig szerelmes a vörös Zichy Károlynak — a miniszter fiának — feleségébe, tegnap Karolinát is kitüntette piszkos érdeklődésével.

— Hol

van a férje? — kérdezte s kidülledt szemével majd elnyelte Rolly meztelen vállait.-— Magyarországon, a birtokunkon.

— Nos,

hát akkor a trón ez idő szerint üres?

Karolina hallgatott.

— És

ki a régens? — folytatta idétlen tréfálkozását az uralkodó.

Karolina hallgatott.

— Magam

is szívesen betölteném a helyét, — vágta ki az otromba csattanót Frigyes, de Karolinától alapos leckét kapott.

— Felség,

én nem vagyok tartomány, nálam az uralkodókat nem lehet csereberélni.

A király elpirult és tovább állott. De azért Karolina is bűnös, miért vágatja ki oly mélyre ruháját a vállán és keblén.

Szeptember 23.

Édes anyám könnyek közt rimánkodott, hogy néha-néha gondoljak az örök üdvösségemre is. Csakugyan hova-tovább már egész pogány lettem. Régen nem hatott meg valami annyira, mint ez a figyelmeztetés. Szegény öreg édesanyánk egész életében egyebet sem tett, mint haszontalan gyerme