Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: November 3
kei földi boldogságáról gondoskodott; most még az égi boldogságot is biztosítani akarja számunkra. Szeptember 24. Ma Karolinával kilovagoltunk a Práterbe. Visszafelé jövet ezt mondta nekem Rolly: Mi minden akarna lenni ez a gróf Széchenyi István? Szeretne híres katona lenni, akinek a mellén mindenféle rendjel ékeskedik s minden újság tele van a nevével. Szeretne örökké utazni s magát végre expatriálni. Megházasodni, s minden gondtól menten csak a társadalmi életnek szentelni magát. Vagy nőtlen maradni, minden társaságtól visszavonulva, vadászgactni s lovat nevelni. A diplo máciában karriert csinálni. Élére állni egy pártnak s a jog és alkotmányosság ügyének élni. Belietristává lenni s verseket, tragédiákat írni. Ez a fiú, nem tudván életének irányt adni, egymásután a szélrózsa minden irányába nekirugaszkodik; tessék elképzelni, hol fog ez kikötni! Milyen jól ismer engem ez az okos, kegyetlen Rolly. Szeptember 26. Tegnap voltam Charles Maurice Talleyrandnál, Benevent hercegénél. Karolinát kisértem oda. A herceg, aki hosszú, kétfelé omló, vállig érő vörös parókájában olyan volt, mint egy sörényes majom, Karolinát valósággal körülnyálazta a bókjaival. Elnéztem ezt a mindenütt jelenlévő sánta Mefisztófeleszt, aki a francia forradalom kitörése óta egyetlen napra sem tűnt le a világ színpadáról. Ki hinné róla, hogy püspökkorában ő tartotta az istentiszteletet a július 14-iki marsmezei ünnepen! Hogy a rémuralom alatt már a jakobinusok ellen keverte a kártyát Angliában! Hogy a direktóriumot ő segített Napóleonnak megbuktatni és ő asszisztált a pápának a császár megkoronázásánál. Ezek után csak természetes, hogy az oroszországi hadjárat idején már a Bourbonokkal alkudozik és a szövetségesek párisi bevonulása után éppenséggel ő maga indítványozza Napóleon letételét. Most itt van a kongresszuson. Senki sem hívta, eleinte csak úgy ténfergett
