Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-03-01 / 3. szám - Surányi Miklós: November 3

volt, hogy sikerült valami rendkívüli dolgot elkövetnie, s örült, hogy az emberek ezt tudják. Hiúságában egészen elérzékenyedett, de huszonhároméves bölcseségével azt hitte, hogy ilyenkor legokosabb, ha cinikusnak mutatkozik.

— Ostobaság

az egész. Utálom a háborút. A legnagyobb hadvezérből sincs annyi haszna az emberiségnek, mint egy öreg tehénből, amely egy háromgyermekes családot táplál a tejével.

Pál gróf rosszallólag csóválta a fejét:

— Látszik,

hogy Parisból jössz.

— Az

aztán a város!

— Jakobinus

lettél?

Stepherlre került a sor és a lipcsei csata hőse gyalázatos lökést tett s a posztot is kiszakította. Bátyja cifrát káromkodott, de nyomban megsajnálta, mert látta, hogy Pista arca elborul a feltépett billiárdposztó láttán.

— Csakugyan

megkaptad a Mária Teréziát?

— A

fenéit. Az a vén hülye elfelejtett felterjeszteni.

— Kicsoda?

— Schwarzenberg.

— Te

is úgy beszélsz róla, akár csak Blücher.

De

ne búsulj fiú. Itt az asszonyok megadják. Itt aztán lesz jutalomban részed.

Stefi elégededten mosolygott. Pál gróf folytatta.

— Megőrülnek

érted. Mind. Esterházynétól kezdve végig az utolsó . . . izéig . . . kivétel nélkül. Még a magam felesége sem kivétel. Még Karolinát sem veszem ki. Ő is azt hireszteli, hogy a lipcsei csatában te győzted le a korzikait. Nem hiszed? Kérdezd meg tőle. Itt jön. Karolina, itt a te hősöd. Na, borulj a nyakába.

. . . Csakugyan belépett a terembe Karolina. A két férfi kikapta szájából a pipát. Stepherl összepengette sarkantyúját és kezet csókolt sógorasszonyának. Karolina megölelte és arcát mind a ké.tfelől megveregetve, megcsókolta.

— Pá

Stefferl! Hogy megemberesedtél! Milyen fekete vagy! A pofaszakállad felét borotváltasd le. Hah, milyen a szemöldököd. Tudsz karambolozni? Ide nézz!