Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-01-01 / 1. szám - Szitnyai Zoltán: Csak játék volt
özvegy a házban. A toldaléképület emeletén Hamrákné két lányával, az egyik udvari lakásban egy öreg munkás asszony, aztán egy kárpitos fiatal özvegye vásott kölykökkel, az egyetlen férfi egy bányász volt, akit azonban napközben alig lehetett látni. Valamennyien régi lakói már a háznak. özvegy Bokornénak a szülei is ugyanott laktak, ahol most az özvegy. Együtt nevelődött a bárónéval, aki egyidős volt vele. Első bálák, első szerei mek rózsaillatú álmodozásainak emlékei szőtték össze a barátságot, mely megmaradt a későbbi években is, amikor a szép Scheffer Ágotából báró Toby Kelemenné lett. A bárónénak abban az elhatározásában, hogy ura halála után visszaköltözzék a régi családi házba, nagymértékben sze repeit az a tudat is, hogy ismét közös fedél alatt lehet gyermekkorának leghűbb barátnőjével. Alig volt nap amikor fel ne keresték volna egymást. Hol a báróné futott le özvegy Bokornéhoz, hol meg az jött fel hozzá, naponta többször is s mint ilyenkor mondani szokták egymásnak: — Csak egy sprungra jöttem Micikém. — Máskor meg Bokorné: — Csak egy sprungra jöttem Ágotám. — — Te Mici — panaszkodott egy nap özvegy Bokornénak a báróné — Én úgy nem értem, ezt a Tinkát. Az én lányom és mégis sokszor azt kell mon dánom, hogy magam sem értem őt. Egészen más, mint aminő te, vagy én voltunk az ő korában. Egészen más. Néha szinte félni kell tőle. Istenem, mi lesz vele, milyenné fejlődik? Bokorné elgondolkodott. — Ne féltsd — mondta aztán az ő okos és megnyugtató modorában. — Most forr, erjed, s ha majd megjött az íze és megtalálta önmagát, meg